Néhány sor rólam

Borbély András vagyok a Balaton-felvidéken születtem és nőttem fel egy teljesen hétköznapi családban. Irtó rossz gyerek voltam időnként elnáspángoltak otthon, de ezen a ponton meg kell jegyeznem rám fért a verés. Olyan sokszor feszegettem a határokat, füllentettem, késtem otthonról és szöktem meg bunkert építeni, hogy ha minden alkalommal elvertek volna már lekopott volna rólam a bőr. Kamasz koromban még a törvénnyel is meggyűlt a bajom, erre nem vagyok büszke, de megtörtént és nem lehet visszacsinálni. Persze tudtam jó és illedelmes is lenni. Több hibám van, mint mindenkinek. Talán az egyik legnagyobb, hogy folyamatos szómenésem van. Édesanyám azt szokta mondani, hogy: „ Fiam ha meghalsz nyelved külön kell agyonütni! ”.

Nem voltam túlságosan jó tanuló, mert nem voltam elég szorgalmas. Utáltam az iskolai kötöttségeket, de hét különböző iskola és tizenhárom különböző osztály után szereztem szakmát többet is és leérettségiztem. Néhány szemeszter erejéig kacérkodtam a diploma megszerzésével is, de az abbamaradt egyéb okok miatt.

Jelenleg egy gyárban dolgozom, gépbeállítóként. Szeretem a munkám bár a rám bízott automata gyártósor rendszeresen borzolja az idegeimet. A három műszak sivár és monoton, az ilyen munka felzabálja az ember elméjét, ezért mindenki választ magának valamilyen szabadidős tevékenységet. Én sokat barkácsolok és kertészkedem, de télvíz idejére nem volt elfoglaltságom és el kezdtem dolgozni egy társasjátékon. Kitaláltam egy világot és néhány rövid történetet, hogy bemutassam az ismerősöknek a játékot. A barátaim azt javasolták, hogy vessem papírra a történeteimet, mert jók. Így jutottam el ide, ülök egy laptop előtt és írok annak reményében, hogy a barátaim nem voltak túlzottan elfogultak. Andrzej Wladyslaw Bukovinski írói álnéven teszem mindezt a nagyapán iránti tiszteletből, mert ő volt az aki megszerette velem az olvasást.